Az egyesület

Több mint 35 évvel ezelőtt a hetvenes évek végén kezdődött a mozgássérült emberek mozgalmainak szervezése Magyarországon. Somogy megyébe a mozgalom híre Hegedüs Lajosné – Marika közreműködésével jutott el 1979-ben, aki ebben az évben az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben volt kezelésen. Az OORI egyik főorvosa – dr. Fehér Miklós, aki akkor a Magyar Rehabilitációs Társaság főtitkára volt – „oltotta be” azzal a gondolattal, hogy jó lenne a mozgássérült emberek mozgalmát valamennyi megyére, így Somogy megyére is kiterjeszteni. Az ő kezdeményezése alapján, az akkor már működő Baranya megyei Egyesület tapasztalatainak átvételével indult meg a mozgássérült emberek felkutatása és bevonása a szervezésbe.

Időközben ettől függetlenül, egy másik vonalon is elindult a szervezkedés – Sudár Etelka és Ivánkovics Ferenc egy újsághirdetést adott fel, amelyben mozgássérültek klubjának szervezésére kerestek társakat Kaposváron.

A két kezdeményező csoport találkozott és 1980-ban először 19 taggal megalapítottuk a Mozgássérültek Kaposvári Klubját, majd az a megye más településeiről is megnyilvánuló érdeklődés hatására, 56 alapító taggal 1980. májusában megalakult a Mozgássérültek Somogy Megyei Egyesülete.

Az Egyesület első elnöke dr.Keményfy Béla jogász lett, alelnöke Hegedüs Lajos, titkára Szabó János, pénztárosa Ivánkovics Ferencné (Sudár Etelka)

A szerveződésnek jelentős lökést adott, hogy az ENSZ az 1981-től kezdődő évtizedet a fogyatékos emberek évtizedévé nyilvánította, így a korábbi politikai félelmek és akadályok is elhárultak a szervezkedés útjából és az akkori MSZMP, a KISZ, a Vöröskereszt, a SZOT megyei szervezetei és más szervek is elfogadták ezt a mozgalmat.

Kezdetben Ivánkovicsék lakásán, majd Hegedüsék lakásán zajlott a mozgalmi élet és havonta egy alkalommal pedig az akkori Latinca Művelődési Ház adott helyet a nagyobb összejöveteleknek.

A megalakult egyesület 1981-ben alapító tagként belépett az akkor alakuló Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségébe a MEOSZ-ba, amely a mozgássérült emberek mozgalmainak motorjává, szervezőjévé vált.

Az Egyesület elnöke 1982-től kezdődően Hegedüs Lajos lett, alelnöke Ivánkovics Ferenc, titkára Szabó János volt, majd az ő elköltözése után Végh János vette át a titkári posztot. Az Egyesületnek ekkor már mintegy háromszáz tagja volt és megalakult az első helyi csoportja is Siófokon Szalai Erzsébet vezetésével. A taglétszám és a szervezettség folyamatosan növekedett, sorra alakultak a helyi csoportok Marcaliban, Nagyatádon és más városokban. A lakáson történő működés után, 1984-ben óriási előrelépés volt, hogy az Egyesület megkapta a Fő u. 51. sz. alatt (akkor Május 1. utca) a Temetkezési Vállalat korábbi irodáját, amelyből saját erővel és széles társadalmi összefogással klubtermet, irodákat, foglalkoztató helyiségeket alakítottunk ki.

Egy év múlva, 1995-ben az Egyesület óriási terv megvalósításába fogott, széles összefogással, de alapvetően a mozgássérült emberek saját munkájával elkezdtük építeni az Igali üdülőt, amelyet 1996-ben át is adtunk a mozgássérült embereknek. Ekkor, az országban először az Egyesületnek adományokból saját gépkocsija, majd mikrobusza is volt, amellyel már kerekesszékben élő embereket is lehetett szállítani, hiszen fel volt szerelve házi készítésű – Végh János titkár garázsában „gyártott” – rámpával és kerekesszék rögzítő berendezéssel.

Az Egyesület 1994-től kezdődően szervezni kezdte az ország legnagyobb létszámú mozgássérült közösségét megmozgató Nemzetközi Balatoni Találkozót, amellyel ma is meglévő hagyományt teremtettünk.

Az Egyesületben ezekben az időkben mindenki önkéntes társadalmi munkás volt, fizetett munkatárs egyáltalán nem volt, pedig a nyolcvanas évek közepén a taglétszám már meghaladta a 2000 főt és valamennyi városban működött helyi csoport.

Ezekben az időkben már kialakult kapcsolataink voltak az akkori tanácsokkal, társadalmi szervezetekkel, vállalatokkal, szocialista brigádokkal, amelyek igen sokat segítettek a fejlődésben, de maguk a mozgássérült emberek mindig példamutató módon jártak elöl a munkában.

Egyesületünk megalakulásától kezdődően szolgáltató egyesületként működött, igyekeztünk a tagok számára hiányokat pótló szolgáltatásokat nyújtani. Foglalkoztatásra felkészítő tanfolyamokat szerveztünk, majd létrehoztuk saját foglalkoztató szervezetünket – a Praktikum Kft-t, Trabant Hycomat alkatrész raktárt üzemeltettünk, szállító szolgáltatást működtettünk, gépkocsi átalakítást vállaltunk súlyosan sérült emberek számára, mozgássérült embereket üdültettünk az ország egész területéről, munkába helyezést segítő mentor szolgáltatást indítottunk az országban elsőként, gyermek és ifjúsági csoportot működtettünk.

Természetesen igen sok szabadidős, kulturális és szórakoztató programot is biztosítottunk, hiszen évente több száz ember jutott el szervezésünkkel az ország különböző szép helyeire, de külföldre is, akkor amikor Nyugat Európába utazni egy mozgássérült embernek inkább csak álom volt, külföldi kapcsolataink révén minden évben csoportunk utazott Svájcba, Németországba, Ausztriába. Működtettünk rádió amatőr klubot, kézimunka és művészeti szakkört és sok más programot.

Az intézmény jellegű szociális szolgáltatások irányába 1994-ben egy akkor még ritkaságnak számító PHARE program sikeres megpályázásával indultunk el. Az országban működő mozgássérült egyesületek közül elsőként nyertünk el egy olyan európai programot, amelyből szállító szolgálatot, személyi segítő szolgálatot, majd sérült gyermekek számára fejlesztő intézményt hoztunk létre. Ifjúsági és gyermekintézményünk alapjait egy nagylelkű tagunk – Kalmer János – végrendelete által reánk hagyott családi házban teremtettük meg.

Ezek a példák azt mutatják, hogy Egyesületünk a megalakulástól kezdődően igen aktív tevékenységet folytatott és ez a lendület azóta sem állt meg.

Dr. Hegedüs Lajos
Elnök

Alapszabály